BME Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar

Életének kilencvenedik évében Beverly Hillsben elhunyt Oláh György, a 20. század egyik legmeghatározóbb kémikusa, a Magyar Tudományos Akadémia tiszteleti tagja – tájékoztatta Robert Aniszfeld, a Loker Szénhidrogén-kutató Intézet ügyvezető igazgatója március 9-én Hargittai István akadémikust. Oláh György 1994-ben kémiai Nobel-díjat kapott a karbokationok kutatásában elért eredményeiért.

 

„Büszke vagyok, hogy a Műegyetem laborjaiban kezdtem a pályámat” - ezekkel a szavakkal köszöntötte egykori iskoláját a Nobel-díjas Oláh György, a Szerves Kémiai és Technológiai Tanszék jubileumára 2014-ben küldött levelében. „Zemplénen keresztül, Fischer Emil tudományos unokájának is tarthatom magamat, bár messze kerültem a Fischer-Zemplén iskola területéről. A Műegyetemen szerzett jó alap egész életemben igen jól szolgált. Kívánok tanítványaitoknak és mindannyiótoknak további sok sikert. Biztos vagyok benne, hogy a magyar szerves kémiai tradíció a múlt alapján tovább fog épülni.”

 

A Műegyetem egykori diákja, majd oktató és kutató professzora 1927-ben született Budapesten és a Piarista Gimnáziumban érettségizett. Pályafutását – a műegyetemi diploma után – a Szerves Kémia Tanszéken kezdte Zemplén Géza professzor munkatársaként. A tudós kezdetben agresszív fluorvegyületekkel foglalkozott és a nevéhez fűződik az egyetem Ch épületének első átalakítása is. Egy interjúban elmondta, hogy a háború utáni ínséges időszakban egy híres német professzor által küldött, igen veszélyes vegyszerekkel, bór-trifluoriddal és hidrogén-fluoriddal kísérletezett. Zemplén professzor azonban hallani sem akart róla, hogy e vegyszerek a laborba kerüljenek, és a későbbi Nobel-díjast az egyik félig leomlott erkélyre „száműzte” – kísérleteivel együtt. A nevezetes loggiát később befedték, hogy télen is használhassák. Oláh György professzor budapesti tartózkodásain mindig útba ejtette Alma Materét és többször nosztalgiával beszélt a mára korszerűsített és megszépített egykori laborjáról.

  

Az 1949-ben doktorált kutató több éves műegyetemi oktatás után 1954-ben kezdett dolgozni az MTA Központi Kémiai Kutatóintézetében. 1956-ban családjával együtt távozott hazájából. 1957 és 1964 között Kanadában, majd egy évig az Egyesült Államokban dolgozott, mint a Dow Chemical kutatója. Ezután a clevelandi Western Reserve Egyetemre hívták tanítani. 1977-ben a Dél-Kaliforniai Egyetemen kapott professzori állást és a Loker Szénhidrogénkutató Intézet igazgatója lett. A későbbiekben tizenegy különböző egyetem választotta tiszteletbeli doktorává.

   

Tudományos tevékenységét nagyszámú tudományos publikációja, monográfiai, szabadalmai jelzik. Oláh György tagja volt az Egyesült Államok Nemzeti Tudományos és Művészeti Akadémiájának. 2005-ben Priestley-éremmel tüntette ki az American Chemical Society.

 

A karbokationok és elektronhiányos részecskék területén elért eredményei új szemléletmódot nyújtottak a szén-hidrogén és szén-szén kötések elektrofil aktiválása során tett alapvető felfedezéseihez, és elméleti alapul szolgáltak új, korszerűbb szénhidrogén-kémiai eljárásokhoz. Az általa kidolgozott módszerekkel vált lehetségessé a karbokationok mint stabil, hosszú élettartamú részecskék előállítása és megfigyelése. A karbokationok kutatásában elért eredményeiért Oláh György 1994-ben megkapta a kémiai Nobel-díjat.

 

Oláh György a tengerentúlról is folyamatosan tartotta a kapcsolatot magyar kollégáival, köztük a Műegyetem kutatóival és oktatóival. A Magyar Tudományos Akadémia 1990-ben tiszteleti tagjává választotta. 2001-ben Corvin-láncot kapott, 2002-ben Bolyai-díjban részesült. 2006‑ban kapta meg a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést, ekkor lett Budapest díszpolgára is. 2011-ben Széchenyi-nagydíjjal tüntették ki „világszerte számon tartott és nagyra becsült kémiai kutatásaiért és eredményeiért, azoknak ma már klasszikusnak számító tanulmányokban és könyvekben való közzétételéért, a kémiai tudományok fejlesztése, eredményessége, a kutatási eredmények gyakorlati hasznosítása érdekében végzett tudományos munkásságáért, valamint az új tudósnemzedékek számára példaképül szolgáló életpályájáért”.

Oláh György nevét viseli a doktori iskola a BME Vegyészmérnöki és Biomérnöki Karán (Oláh György Doktori Iskola), és ő a névadója az Oláh György Országos Középiskolai Kémiaversenynek is.

 

„Nem véletlen, hogy Oláh Györgyről neveztük el ezt a versengést” – szólította meg Faigl Ferenc, a Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar dékánja azokat a középiskolásokat, akik éppen néhány napja gyűltek össze a Ch épületben, hogy immár harmadik alkalommal mérjék össze tudásukat az országos középiskolai kémiaverseny döntőjében. „Oláh György, egykori kollégánk ebben az épületben, a második emeleten kezdte pályafutását, és itt kezdett el foglalkozni azokkal a szupersavakkal, amelyek kutatásáért később Nobel-díjat kapott. Nagyon büszkék vagyunk rá, mint ahogyan arra is, hogy amíg egészsége engedte, személyesen is eljött közénk és találkozott a diákokkal is”. A verseny szervezésében közreműködött a Magyar Kémikusok Egyesülete, a BME VBK Vegy-Érték Tehetségpont, a BME Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar, a lebonyolításban pedig idén is a Szent-Györgyi Albert Szakkollégium lelkes hallgatói vállaltak oroszlánrészt.

 

Végül álljon itt még egy részlet Oláh György professzor a bevezetőben említett leveléből, mintegy üzenetként a mai kor kémiához kedvet érző reménységei számára: „Fiatal szemmel a mai nehéz gazdasági helyzet Magyarországon és máshol is talán kilátástalannak tűnhet, de az én generációm még sokkal nehezebb időkön ment keresztül és mégis boldogultunk. A ma végző vegyészeknek csak azt tudom mondani, hogy mesterségünkre, szakmánkra továbbra is nagy szükség van és lesz világszerte. Kemény munkával és kitartással sikerül majd elhelyezkedniük.”

 

Forrás: www.bme.hu