© 2024 BME VBK
Földi Zoltán
(1895-1987)
Földi Zoltán 1895. május 3-án született Budapesten. Édesapja MÁV művezető volt. Középiskolai tanulmányait a Horánszky utcai reáliskolában végezte. Azok a tulajdonságok, amelyek mint embert, és mint tudóst egyaránt kiemelkedővé tették, már kora ifjúságában nagy erővel kerestek maguknak kifejezést. Mindig eminens diák volt, így már középiskolai tanulmányait is kitűnő osztályzattal végezte és 1917-ben kitűnő minősítéssel szerezte meg vegyészmérnöki oklevelét a Budapesti József Nádor Műszaki Egyetemen. Zemplén Géza professzor már harmadéves korában maga mellé vette magántanársegédjének és mellette dolgozott 1918-ig, amikor is a Chinoin gyárban kezdte meg munkáját.
1919-ben műszaki doktorátust szerzett, egyhangú kitűnő osztályzattal. 1931-ben a szegedi egyetemen a „Szerves gyógyszerkészítmények kémiai technológiája” című tárgykörből egyetemi magántanári képesítést nyert. 1948-ban meghívták a Műegyetemre a „Szerves kémiai alapműveletek” című tárgy előadására és ennek a feladatnak tíz éven át tett eleget.
1918-tól kezdve 62 éven át dolgozott a Chinoin Gyógyszergyárban. A gyár alapító gárdájához tartozott, munkássága meghatározta a gyár egész arculatát. 1941 és 1945 között a gyár vezérigazgatója is volt. Humorérzékére utal rövid önéletrajza: „A laboratóriumi asztaltól a vezérigazgatói székig és vissza”. Nevéhez számos olyan gyógyszerkészítmény kidolgozása fűződik, amelyek megalapozták a Chinoin világhírnevét. A teljesség igénye nélkül: a Papaverin első ipari szintézise, a Perparin (1928-1930), a Novurit (1930) kidolgozása, az első hazai Insulin előállítása (1924-1928), az első hazai szulfonamidok (Ultraseptyl, Deseptyl, 1937-1938) előállítása, az első hazai B1-vitamin szintézise. A háború után rendkívül nagyjelentőségű volt hazánk számára a Penicillin gyártás megszervezése (1950-1951), a Hypothiazid (1955-1960), a Furosemid (1969) és még sok más szintézis ipari megvalósítása.
Tagja volt a Deutsche Chemische Gesellschaftnak, a Természettudományi Társulat Kémia Osztályának, a Kémikusok Egyesületének, a Magyar Gyógyszertudományi Társulatnak, a Schweizerische Chemische Gesellschaftnak, továbbá a londoni Chemical-Society-nek és az American Chemical Society-nek. 1964-ben a Műszaki Egyetem egyetemi tanári címmel tüntette ki. A Magyar Tudományos Akadémia 1956-ban levelező majd 1970-ben rendes tagjává választotta.
Munkásságát Számos kitüntetéssel, egyebek között Kossuth díjjal (1952), Népköztársasági Érdeméremmel (1959), a Munka Érdemrenddel (1960), Wartha Vince emlékéremmel (1960), a Munka Vörös Zászló Érdemrendjével (1985) ismerték el.
Nemcsak eredményes, de hosszú élet is adatott számára. Talán az egyetlen mérnök, akit a Műegyetem aulájának közönsége hosszantartó tapssal köszönthetett, amikor nem csak vasdiplomát, de vas műszaki doktori diplomát is átnyújthatott számára az egyetem rektora 1985. szeptember 2-án.