BME Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar

Wartha Vincze

(1944-1914)

Wartha Vincze 1844-ben született Fiumében. 1861-től a József Polytechnikumban (Műegyetemen) majd Zürichben tanult. Heidelbergben Bunsen mellett doktorált. Ezután a zürichi műegyetemen vállalt tanársegédi állást, ahol magántanári címet is szerzett. 1867-ben a budapesti Műegyetem Ásványtani Tanszékének helyettes tanára, majd 1870-ben az újonnan alakított Kémiai Technológiai Tanszék professzora lett. A Műegyetemnek több ízben volt rektora.Az új Műegyetem lágymányosi elhelyezése első rektorsága alatt dőlt el,második rektorsága alatt épült fel. Közel három évtizedig (1870-1897) vezette az intézmény könyvtárát.

A víz lúgosságának, továbbá - tanítványával, Pfeifer Ignáccal - a víz keménységének meghatározására kidolgozott módszerét a közelmúltig világszerte alkalmazták. Tevékeny szerepe volt a budapesti vízmű létrehozásában. Ő végezte el a hazai gázgyártás céljára szolgáló szenek elemzését. Legfontosabb eredményeit a kerámiaipar területén érte el. Nagy jelentőségű könyvét ”Az agyagipar technológiája” címmel 1892-ben adták ki. Legjelentősebb felfedezése a fémlüszter-máz évszázadokon át keresett gyártási titkának megfejtése. Az általa kifejlesztett és eozin-nak nevezett mázak készítési eljárásait a pécsi Zsolnay-majolikagyár termékeiben alkalmazták. 1904-ben állami megbízásból újjászervezte a herendi porcelángyárat.

1873-tól a Magyar Tudományos Akadémia levelező, majd 1891-től rendes tagja. A Természettudományi Társulat vezetésében több mint 40 évig vett részt. Tudományos munkássága rendkívül gazdag.

Második felesége Hugonnai Vilma, az első magyar orvosnő volt.