BME Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar

Mély fájdalommal emlékezünk Novák Béla professzorra, egy kivételes képességű tudósra, mentorra és barátra, aki 2025. február 21-én, életének 69. évében hagyott itt minket örökre. Béla a rendszerbiológia (systems biology) területének kiemelkedő alakja volt, akinek úttörő munkája a sejtciklus szabályozásának megértésében örökre nyomot hagyott a tudományban éppúgy, mint mindazok életében, akik vele dolgozhattunk.

Béla Budapesten kezdte pályafutását, a Budapesti Műszaki Egyetemen (BME, jelenlegi neve Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem) végzett 1980-ban biológus-mérnökként. A BME Mezőgazdasági Kémiai Technológia Tanszékén (a mai Alkalmazott Biotechnológia és Élelmiszertudományi Tanszék egyik jogelődjén) kezdett dolgozni még abban az évben, és 27 éven át alkotott itt, eljutva az egyetemi tanári pozícióig. Korai karrierjét a tudományos kíváncsiság és az élet alapvető mechanizmusainak megértése iránti szenvedély jellemezte, különös figyelmet fordítva a kémiai és biológiai rendszerekben megfigyelhető oszcillációkra. Így kezdte el tanulmányozni az élesztőgombák sejtciklusát a Wellcome Trust támogatásával, együttműködve Murdoch Mitchison professzorral (University of Edinburgh, UK). Később a Howard Hughes Medical Institute, a DARPA és számos más rangos pályázat elnyerésével építette ki kutatócsoportját a BME-n, és John Tyson professzorral (Virginia Tech, USA) közösen megalkották a sejtciklus első matematikai modelljeit, amelyek mára a rendszerbiológia alapköveivé váltak. 2007-ben kinevezték az Oxfordi Egyetem Biokémia Tanszékére professzornak, így áttette székhelyét Angliába, ahol nemzetközileg is igen elismert kutatóként dolgozott haláláig. Szoros szakmai kapcsolatokat ápolt Sir Paul Nurse és Sir Tim Hunt Nobel-díjas biológus tudósokkal, ami tovább erősítette tudományos tekintélyét.

Béla nemcsak kiváló kutató, hanem igen kedves és elhivatott mentor is volt. E sorok írói mintegy másfél évtizeden át dolgozhattunk vele, először MSc- és PhD-hallgatóiként, majd később kollégáiként. Ez idő alatt tanúi lehettünk annak, hogy milyen elkötelezetten támogatta a fiatal kutatókat, mindig arra ösztönözve őket, hogy kritikusan és kreatívan gondolkodjanak. Béla egyedülálló képességgel rendelkezett arra, hogy bonyolult fogalmakat egyszerűbben érthetővé tegyen. Munkabírása is rendkívüli volt, ha egy számára izgalmas problémán gondolkozott, nem ismerte az esték, az éjszakák és a hétvégék fogalmait sem.

Béla a BME oktatási rendszerében is mind a mai napig fontos hatással rendelkezik, bár már 18 éve nem itt oktat. Az 1990-es évek közepén a Vegyészmérnöki Karon (jelenlegi neve Vegyészmérnöki és Biomérnöki Kar) elindított biomérnök képzés egyik kulcs oktatója volt. Ő honosította meg intézményünkben a Sejtbiológia éa a Mikrobiális fiziológia c. kötelező alaptárgyak oktatását, ezek tematikáját is kidolgozta, továbbá lebilincselő stílusú online jegyzeteket készített hozzájuk. Hallgatói rajongtak magával ragadó előadásaiért, az oktatók hallgatói véleményében mindig nagyra értékelték szaktudását, magyarázó készségét és emberségét egyaránt. Sokoldalúságát bizonyítja, hogy Béla fontos szerepeket vállalt Karunk közéletében is: hosszú időn át volt tanszékvezető-helyettes, sőt 4 évig tudományos dékánhelyettes is.

Béla hozzájárulásai a rendszerbiológiához még sokáig formálni fogják ezt a tudományterületet, emléke pedig örökké élni fog mindazok szívében, akiknek megadatott, hogy ismerjék őt. Nagyon fog hiányozni, de a szelleme mindig velünk marad, mindazon felfedezésekben, amiket neki köszönhetünk.

Csikász-Nagy Attila, Sveiczer Ákos